1. fejezet - Boldogtalanok

BOLDOGTALANOK

- Utoljára mondom! - ordítottam teljesen kikelve önmagamból. - Ezer dolcsi! Kell az anyag, vagy nem?
Lóbáltam meg a kis zacskót, benne fehér porral. A borostás arcú férfi gúnyosan vigyorgott, majd megrántotta a vállát.
- Oké, de csak mert ilyen szexi vagy! - nyomta a kezembe a pénzt.
- Anyád!
Átadtam neki a zacskót, majd ott hagytam a francba, de éreztem magamon a tekintetét, addig, amíg be nem fordultam a sarkon.
- Megvan? - kérdezte Mac, majd beleszívott a cigijébe. Szemtelenül közel hajolt hozzám, majd egy gyengéd mozdulattal lekapta arcáról a napszemüveget és a pólója kivágásába akasztotta.
- Persze - ejtettem kezébe a pénzt, majd nekidőltem a falnak, elvettem tőle a cigit és beleszívtam.
- Tényleg profi vagy!
Mac a fejem mellé helyezte a kezét, így támasztva ki magát. Arca olyan közel volt hozzám, hogy éreztem a férfi alkohol áztatta leheletét végigfutni az arcomon. Majd visszavette a cigarettáját.
- Viszlát, Mac! - bújtam át a karjai alatt. Most nem volt kedvem hancúrozni a saját stricimmel per drog díleremmel.
Kecses léptekkel sétáltam végig a nyirkos sikátoron, melyben dög, szemét és egyéb szagok keveredtek.
Visszafojtottam a lélegzetemet, amíg ki nem értem az utcából. A magassarkúm kopogása visszhangzott, még a forgalmas utcákon is. Haza felé vettem az irányt, hisz még volt egy kis időm a munkáig. Hajnali hat óra volt, én pedig kilenckor kezdek Endie kocsmájában, ahol már több, mint két hónapja dolgozom. Az eddigi legnagyobb rekord.
Ledobtam a cigivel, vadászkéssel, fegyverrel és droggal teli táskámat a szürke kanapéra, majd bevetettem magam az ágyra, mire egy hatalmas por felhő keletkezett felettem. Két hete lakom az apró házban, a Spooner Street-en. Addig fogok itt lakni, amíg fizetni tudom a lakbért. Ami megint egy nem könnyű feladat. Behunytam a szemeimet, agyam pedig elringatott az álom országába.

*

A szokásos reggel: vodkás kávé, cigi és egy kis pirítós, aztán már indulhattam is Endie kocsmájába. Párszor végighúztam a kefét a hajamon, majd felkentem egy erős sminket és indultam is a parkolóba, ahol a gyönyörű, fekete, lopott motorom állt, melyet több karcolás és kisebb sérülések tarkítottak. Az eredeti gazdája bent hagyta a kulcsot, én pedig hülye lettem volna nem elvinni. Egy igazi lúzer lehetett. Nevetve felkaptam magamra a bukósisakot és már száguldottam is az utakon. Imádtam motorozni. Szabadnak, vadnak és gátlástalannak éreztem magam tőle.
Leparkoltam a kocsma mellé, melyen hatalmas betűkkel az állt: Endie Csodaországa
Mindig elnevettem magam, mikor ezt olvastam. Annyira idétlenül hangzott, hogy már találónak hatott. Beléptem az ajtón, mire többen odaköszöntek hozzám, én pedig mindnek visszaintegettem.
- Csáó, Mis! - köszöntött a hihetetlenül jóképű Endie, aki miután kiszolgált egy csapat részeg favágót, nyomott egy csókot a homlokomra.
- Jó látni téged - mosolygott. - Öltözz át és kezdhetsz is!
- Oké - motyogtam, majd félrenéztem. Nem akartam bevallani magamnak, de hihetetlenül vonzódtam a férfihez. Bár Ő csak úgy tekint rám, mint egy rossz útra tévedt kislányra. Francba a közöttünk lévő kilenc évvel.
Bevonultam az öltözőbe, majd felkaptam magamra a rövid, fehér topot és a még rövidebb, fekete bőrszoknyát, mellé egy hosszú szárú magassarkút.
Van egy mottóm: Minél rövidebb a szoknya, annál magasabb a borravaló. 

És ez általában be is válik.
Ahogy kiléptem az öltözőből, többen is végigjáratták rajtam a szemüket. Még Endie is.
- Napról, napra egyre szexibb vagy - kacsintott, majd fejével öt korsó sörre bökött, majd elindult. Sóhajtottam és elkezdtem kihordani az italokat és az egészségtelen kajákat.
Többen simogattak végig a lábamon vagy markoltak bele a fenekembe, de ekkor Endie mindig közbelépett. Szerettem volna ezt féltékenységnek betudni, de tudtam, hogy nem lehet az.
Munka után, mikor már végre a bőrnadrágom és a fekete pólóm volt rajtam, melyből kilátszódott a hasam, indultam a parkolóba.
- Kérsz egyet? - nyújtott felém Endie egy szál cigit, míg Ő a falnak dőlve szívta a sajátját.
- Minden este megkérdezed, nekem pedig mindig ugyan az a válaszom - dünnyögtem, majd elvettem tőle.
Felpillantottam. Az égen nem voltak csillagok, a holdat is alig lehetett látni.
Elővettem az öngyújtómat, de kifogyott belőle a gáz.
- A picsába - motyogtam, majd a földhöz csaptam.
Endie elnevette magát, majd cigivel a szájában közelebb hajolt hozzám és az övével meggyújtotta az enyémet. Olyan közel volt hozzám, hogy úgy éreztem, minden vér az arcomba szökik.
- Kösz!
- Szóra sem érdemes - suttogta.
Miután elszívtam Endievel a cigimet, felültem a motoromra. Kaptam tőle egy búcsúcsókot, majd ott hagyott a parkolóban, a sötétben. Vettem egy mély levegőt, majd a sisakomért nyúltam, de hirtelen megszólalt a telefonom monoton hangja.
- Mi van ?! - kiabáltam bele. Mikor elfáradok, gyakran bunkón viselkedem.
- Szia, Mis Cicáám! - szólalt bele Luca túl vidám hangja - Nincs kedved átjönni? Van piám meg minden - röhögött.
- Mindjárt ott vagyok - sóhajtottam.

*

Bekopogtam a barna faajtón, mire Luca kinyitotta azt. A fiú egy szál, csíkos bokszerben állt előttem, egy boros üveggel a kezében. Amint meglátott, mosolyra húzódott a szája, majd magához vont és szenvedélyesen megcsókolt. Nem viszonoztam a csókot, de nem is húzódtam el. A fiú kezei lassan a fenekemre tévedtek és beleharapott az ajkamba. Luca hihetetlenül jól csókolt. Jobban, mint bárki más. Egy rövid smárral is fel tudott izgatni.

A fiú eltávolodott tőlem, majd behúzott és lelökött a kanapéra.

- Mi van a barátnőddel? Hogy is hívják ... ? - gondolkoztam, de a fiú közbeszólt.

- Ribanc! Ribanc a neve! - emelte fel a hangját, majd ,meghúzta a boros üveget.

- Tényleg? Én Mirandára emlékeztem - vontam vállat, majd elemeltem az üvegasztalról egy vodkás üveget és egy jó nagyot húztam le belőle.

Luca ledobta magát mellém.

- Tudod mit művelt? - kezdte durcás hangon. - Megcsalt! Az egyetemi tanárommal!

- Te is mindig megcsaltad Őt - mondtam unottan.

- Az más - fonta össze a karjait. - Én egy dögös macát kefélek, míg Ő egy ráncos heréjű fickóval hempereg.

- Azt hiszem, ezt bóknak veszem.

- De te ugye sosem csalnál meg, Mis? - hajolt közelebb hozzám, ajkai szinte az arcomat súrolták.

- Hogy csalnálak meg? - ittam bele az üvegbe. - Nem is vagyunk együtt!

- Akkor nem akarsz a csajom lenni? 

- Nem! - vágtam rá, majd elnevettem magam.

- Olyan kegyetlen vagy, Mischa! - kezdett el hisztizni, mint egy öt éves. Egy ideig még húztam az agyát, de aztán Luca megelégelte. Eldobta az üres boros üveget, ami hangos zajjal a földre esett, majd elterített a kanapén, ajkait pedig az enyémre tapasztotta. Kezeimet a nyaka köré fontam, míg ő a pólóm alatt kalandozott. Valósággal letépte rólam a pólót, majd a melltartómmal kezdett játszadozni.

- Hé, az a kedvenc pólóm volt! - csattantam fel.

- Nyugi, cica - morogta a melleim közé.

Felpattantam, megjátszva a dühömet, kezeimet pedig a mellkasomra fontam.

- Nagyon szerettem azt a pólót - imádtam húzni az agyát.

Luca egy ideig csodálkozva pislogott rám, majd lomha léptekkel mögém lépett.

- Remélem a nadrágodhoz sem ragaszkodsz nagyon - suttogta, majd letépte a gombokat a nadrágomról, a cipzárt pedig tönkretette és lefejtette rólam. - De talán kárpótolhatlak.

A fenekemtől fogva felemelt, én pedig köré fontam a lábaimat. Erősen neki nyomott a falhoz, majd szenvedélyesen játszott a nyelvemmel, de szája nem sokáig állapodott meg az ajkaimnál. Lejjebb barangolt a nyakamig, majd a melleimig, melyről már eltávolította a zavaró anyagot. Halk sóhajok hagyták el a számat, míg Luca hajába kapaszkodtam. Lábaim remegtek és ha a fiú nem lett volna ott, biztosan összerogyok, akár egy rongybaba.

- Vigyél ... a hálószobába - nyögtem, Luca pedig engedelmesen bevitt és ledobott a franciaágyra és folytatta azt, amit abbahagyott.