3. fejezet - Az "édes kis" hugica

AZ "ÉDES KIS" HUGICA 

Reggel Sam mellett ébredtem, ahogyan egyik keze a mellemen helyezkedik el. Kirugdostam az ágyból, amit Ő egy hangos morgással díjazott. Mégis mit képzel hogy az éjszaka közepén besurran mellém? Nem elég jó neki a kanapé? Az órámra pillantottam. Tíz perc múlva kilenc.

Felkaptam magamra egy vörös topot és egy fekete csőnadrágot, majd megigazítottam a frizurám és felkentem egy kis sminket.

- Megyek dolgozni! - kiabáltam Samnek. - Ne égesd fel a lakást!

Morgás.

Mosolyogtam, majd felpattantam az én kis gyönyörűmre és indultam Endie kocsmájába. Kicsit féltem ettől a találkozástól, de tudtam, hogy Endie nem haragszik. 

Lepattantam a motorról, Endie pedig éppen nyitotta ki a kocsmát.

- Helló! - köszöntem oda neki.

- Csáó, Mis! - mosolygott. - Jobban vagy már?

- Igen és szörnyen sajnálom a tegnapit. Találkoztam valakivel, aki felajánlotta és tudod, hogy nem tudok nemet mondani rá.

- Ne magyarázkodj! - nevetett, majd megborzolta a hajam. - Vigyázz magadra! Aggódom érted. Nem szeretném, hogy tönkretedd magad. Főleg, amíg ilyen gyönyörű vagy.

- Félek, ezzel már elkéstem - mondtam, bár tudtam, hogy minden ellenére, jó egészségnek örvendek. Felkaptam a ruháimat, és elkezdődött a munka.

Szerettem Endie Csodaországában dolgozni. Az emberek kedvesek voltak, annak ellenére, hogy minden áron le akarták húzni a szoknyámat. Az öregedő, részeg férfiak pedig hatalmas borravalóval szoktak megajándékozni. Régen felajánlottam Endie-nek, hogy sztriptízélnek néha, a vendégek kedvéért, de Ő ezt rögtön elutasította. Pedig lehet, jó muri lett volna.

*

Mikor hazaértem, Sam-et nem találtam. Azt hittem rögtön a nyakamba fog ugrani, de nem így volt. Ledobtam a táskámat, majd meggyújtottam a cigimet és a mosdó felé vettem az irányt, mikor hangokat hallottam a hálószobából. Ha volt valami társalgás is, nem értettem semmit, viszont a nyögéseket hallottam. 

Még mit nem! Sam az én házamba dugatja meg magát?

Szinte kitéptem az ajtót a helyéről, de amit akkor pillantottam meg, az örök életembe bennem marad. Sam a hátán feküdt a földön, teljesen meztelenül, tenyerét pedig a szájával tapasztotta, hogy elhalkítsa magát. Lábai között megláttam egy vékony, szőke hajú lányt, aki nagyon dolgozott a nyelvével valamin. 

- Keke? - dadogtam.

A húgom kiemelkedett Sam lábai közül, majd rám mosolygott.

- Szerbusz, nővérkém. Nem szállsz be?

- Ne merd abbahagyni! - kiáltott rá Sam, én pedig azt hittem, rögtön kiugrok az ablakon.

*

- Mégis mi a faszt képzeltek? - üvöltöttem, míg Sam és Keke a kanapén ültek, immár felöltözve. - Nem elég, hogy az én házamban kefélsz, de a saját húgommal?

- Igazából, még nem keféltünk. Megzavartál minket! - emelte fel az ujját drámaian Sam.

- Jobb ha most befogod! - majd Keke felé fordultam. - És te! Úgy jössz ide, hogy még fel sem hívsz és rögtön meg akarod dönteni az első embert akihez közöm van?

- Engem nem érdekel ha ti is csináltátok már - vont vállat. - Ez nem az érzelmekről szól.

Felsikoltottam, miközben a hajamat téptem.

- Megőrülök veletek! - felkaptam a táskámat, majd az ajtó felé vettem az irányt.

- Hova mész? - kérdezték kórusban.

- El.