4. fejezet - Újabb pofon

ÚJABB POFON

Dühösen trappoltam le a lépcsőkön, majd ki az utcára. Nem akartam elhinni. Bár sosem érdekelt, mit csinál a húgom, de ez már túl megy minden határon. A saját házamba, azzal, akit ott talál? Ez már sok.

Beléptem egy bárba, melynek a McLance nevet adták, majd körbenéztem. Megláttam egy ismerős férfi alakot, egy nagyon szexi és helyes lánnyal beszélgetni.

- Ó, szóval ő lenne az új feleséged? - tettem Mac vállára a kezemet, aki csodálkozva pislogott rám. Dőlt belőle a piaszag. Mint ahogyan az egész helyből.

A barna hajú, hatalmas szemű lány csak bámult rám.

- Nagyon helyes lány! - kiabáltam túl a ricsajt. - Hányadik is lesz ő, drágám? Ötödik, hatodik?

- Mis ... - kezdte és zavartan nevetni kezdett. - Miről beszélsz?

A nagy mellű lány kicsit hátrahúzódott a széken és a táskájáért nyúlt.

- Majd csináltatunk neked egy pólót - kacsintottam rá.

A lány megszorította a táskáját, felpattant a bárszékről és a fenekét rázva kisietett a bárból.

- Nem a te eseted - ültem le Mac elé, aki dühös pillantásokat szórt rám. 

- Kezd elegem lenni, hogy minden csajt elüldözöl mellőlem - fogta meg a poharát, majd lehúzta a tartalmát. - Kezdem azt hinni, hogy féltékeny vagy. 

- Kérek - mondtam, mikor Mac egy szál cigit nyújtott felém, majd meggyújtotta nekem. - Kösz!

- Mi történt? - kérdezte unottan.

- Az aranyos kishúgom éppen az újdonsült libát keféli a lakásomban, aki nem mellesleg pornószínész, énekes és modell. 

Mac szemei rögtön felcsillogtak.

- Nem mondod? - kezdett nevetni. - Szép is a fiatalság.

- Annyira azért nem - morogtam.

Lehúztunk még pár pohár felest, egy kis sört és számtalan mennyiségű cigit elszívtunk. Órákig ülhettünk ott, szinte beesteledett odakint.

- Mondd, Mis!

- Hm? - pihentettem fejemet a bárpulton.

- Nem akarsz kiállni egy kis időre? Szükség lenne pár macára a sarkokra.

- Most nem kell plusz pénz - sóhajtottam. Nem igazán szerettem pénzért másokat kényeztetni, de mikor nagyon rosszul állok, muszáj megtennem. 

- Kár. Kezdenek elfogyni a bevállalós csajok.

- Rögtön tudok ajánlani is kettőt - motyogtam dühösen, amíg a két kis galambocskára gondoltam odafent.

- Mondtál valamit? - ásított.

- Nem - álltam fel a székről. - Én megyek, neked sem ártana. Megint egy árokban találod majd magad, ha folytatod.

- Te csak ne aggódj értem - kacsintott. Intettem neki egyet, majd otthagytam a bűzös bárt.

*

Kint sötét volt. Az utcát csak a lámpák és a boltok fényei világították be. Zsebre dugott kézzel haladtam el a sok járókelő mellett, akik boldogan nevetgéltek. Mellettem leállt pár kocsi, a sofőrjeik pedig már ismertek engem és a "munkámat." De őket elküldtem egy melegebb éghajlatra. 

Nem mertem hazamenni a saját lakásomba. Vicc az egész!

Lomha léptekkel sétáltam be egy kis boltba, az utca végén. A kassza mögött egy kopaszodó, harmincas ember ült, aki a kis tévéjét nézte az asztalon. 

Sétálgatni kezdtem a sorok között, apróbb tárgyakat zsebre rakva, mint például: nyalóka, óvszer, óra, karkötő. 

Nem igazán volt rájuk szükségem, de ami elmozdítható, azt elemelem. Profinak éreztem magam lopás közben. Olyan hatalmi vágy ölelt magához, ami teljesen megborzongatott. Mikor már úgy éreztem, hogy tele van a zsebem, elővettem a tárcámat - ami szinte mindig üres -, majd a kasszához léptem.

- Egy arany marbit! - mondtam, mire a férfi levett nekem egy doboz cigit az állványról, szemeit még mindig a tévén tartva. Odadobtam neki egy random pénzösszeget, ami nem volt elég rá. Ezt onnan tudom, hogy a tárcámba nem volt annyi pénz, hogy tudjak belőle venni egy doboz cigit. De a pasas észre sem vette, én pedig elhagytam a boltot. A számba dugtam a nyalókát, a zsebeimbe lévő dolgokat pedig a táskámba ejtettem. Vettem egy mély levegőt, majd hazafelé vettem az irányt.

 Az ajtó előtt, melyről már lekopott a festék, hosszú másodpercig álltam. Nem hallottam semmilyen zajt, de ennek ellenére féltem belépni. 

Kezeimet a kilincsre szorítottam, majd beléptem a lakásba, ahol végtelen sötétség uralkodott. Pislogtam párat, de csak a bútorok körvonalait láttam.

- MIS! - sikított valaki mellettem, majd a nyakamba ugrott és zokogni kezdett. - Annyira aggódtam érted! Azt hittem, hogy nem látlak többé! Azt hittem, hogy már nem szeretsz és haragszol rám!

Sam szinte megfojtott, annyira ölelt engem. Eltoltam magamtól, majd felkapcsoltam a lámpát. Sam szemei megduzzadtak és pirosak voltak, szemfestéke az arcán folyt végig.

- Te tényleg ... ennyire aggódtál? - kérdeztem kábán, mire a lány szorgalmasan bólogatni kezdett.

A homlokomra csaptam, majd dühösen sóhajtottam.

- Megjöttél, nővérkém? - ugrándozott ki a szobából Keke.

- Ja.

- Haragszol?

- Ja.

- Szuuper! - kezdett tapsikolni. - Gyere, kísérd ki a kishúgodat a taxihoz. Tudod, Lennel elmegyünk egy romantikus hétvégére.

- Len? - kérdeztem mérgesen. - Az, aki folyton megcsal és akit folyton megcsalsz?

- Ez hívják nyitott kapcsolatnak, te kis buta! - simogatta meg a fejemet.

Gyűlölöm Lent. Egy kanos, kétszínű, seggfej, aki csak kihasználja Keke-t. Bár nem mintha érdekelne, hogy mit művel az idióta húgom. Amióta találkoztam vele, azon van, hogy megfektessen, de már ezerszer közöltem vele, hogy soha az életben nem fog megtörténni.

- Na gyere! - rántott magával, ki az ajtón.

- Szia, Keke! - hallottuk Sam kiabálását. - Gyere máskor is!

Inkább ne!

Ahogy kiértünk az ajtón, a taxi már ott állt előttünk. Keke nyomott egy puszit az arcomra, majd kinyitotta az autó ajtaját, de mielőtt beszállt volna, még hátrafordult hozzám. 

- Ja, és anyáék megpusztultak! 

- Mi? - robbant ki belőlem. Először csak egy hülye viccnek hittem, de aztán megláttam Keke szokatlanul komoly arckifejezését.

- Megöltem őket!

Mondta, majd beszállt a kocsiba, megadta a címet és elhajtottak. Én pedig térdre estem a piszkos járdán és csak néztem azt a helyet, ahol a húgom az előbb közölte velem: megölte a szüleinket.