5. fejezet - Csak egy barátra vágyom!

CSAK EGY BARÁTRA VÁGYOM!

Csak bámultam magam elé, könnyeim pedig csendben folydogáltak az arcomon. Többen is megnéztek, de aztán vállat vontak és tovább mentek. Nem akartam visszamenni a lakásba. Most nem tudnám elviselni Sam őrültségeit. 

Kikaptam a telefonom a zsebemből és tárcsázni kezdtem.

- Sziaaa, Mis Cica! - mondta nyájasan Luca a telefonba.

- Átmegyek - szipogtam. - Készíts ki egy kis piát.

Mondtam, majd letettem. Felpattantam a motoromra és Luca lakása felé vettem az irányt.

* 

Kapkodva kopogtam az ajtón, mire megjelent előttem a fiú, félmeztelenül. Hasa ki volt dolgozva, amiért egy pillanatra ott felejtettem a tekintetem. Kék szemeimben aggodalom játszott, fekete haja szétszórtan állt.

- Komolyan ... - kezdtem szipogva, majd elmosolyodtam. - Néha felvehetnél valami ruhát.

Elsétáltam mellette, majd leültem a kanapéra, szemeim pedig az előttem lévő poharakra tévedt. Három felest lehúztam, mire Luca odaült mellém.

Csak pislogott rám értetlenül, én pedig már nem bírtam visszatartani a könnyeimet. A nyakába ugrottam, kezeimet köré fonva és úgy zokogtam a vállán. Tenyerével a hátamat simogatta, majd lassan hátradőlt velem a kanapén.

Nem bírtam abbahagyni a sírást, Luca pedig a hajammal játszott. 

- Elmondod, mi történt? - suttogta kedvesen a fülembe, mikor már egy kicsit megnyugodtam.

- Úgy érzem, nem vagyok rá képes - mondtam a nyakába. 

- Ennyire borzalmas?

- Annál is borzalmasabb - folytak ki újra a könnyeim.
Luca nem szólalt meg, én pedig próbáltam felitatni a könnyeimet. Éreztem, hogy szörnyen nézek ki, ezért nem mertem a fiú szemeibe nézni. Bár ő már látott teljesen szétcsúszva, a saját hányásomba feküdve, szóval talán kibírja a látványt.
Felemeltem a fejem, arcom pedig csak pár centire volt az övétől. Luca gyönyörű szemei csillogtak, akár a tenger. Annyira jóképű.
Hüvelykujjával óvatosan letörölte a könnycseppeket az arcomról, és egyfolytában a szemembe bámult. Ujjaival eltűrte a hajamat, majd lassan az arcomat kezdte simogatni. Behunytam a szemem és vettem egy mély levegőt.
Luca ajkai az enyémet súrolták, szinte vágytam rá, hogy közelebb jöjjön. Lassan, érzékien futatta végig nyelvét az ajkamon, majd száját lassan az enyémhez préselte. Nem csókoltam vissza, csak hagytam magam. Nem voltam képes bármit is csinálni.
Óvatosan játszott a nyelvemmel és az ajkaimmal, mintha attól félne, hogy bármikor összetörhetek.
- Luca ... - suttogtam alig hallhatóan.
- Hm? - dorombolta, én pedig egy kicsit eltoltam magamtól. Hangosan lélegeztem, teljesen elkábultam. Nem tudtam, hogy a fiú csókjai ilyen hatással lehetnek rám.
- Nem akarom, hogy a szerelmem legyél. Most csak azt akarom, hogy a legjobb barátom mellettem álljon.
Csodálkozva pislogott, majd elnézően elmosolyodott. Szerettem az együttlétet Luca-val, ő volt az eddigi legjobb és legfigyelmesebb szexpartnerem. De most nem akartam semmit, csak kisírni magam valaki vállán, aki fontos nekem.
Luca újra hátradőlt, én pedig kényelmesen elhelyezkedtem a mellkasán, majd lehunytam a szemeimet.

*

Mikor felébredtem, csak sötétséget láttam. Kényelmes helyen feküdtem, a takaró pedig a nyakamig volt felhúzva. Halvány fény szűrődött be a szobába, és mikor megszoktam a sötétséget, felismertem Luca hálószobáját. Mikor lehámoztam magamról a takarót,észrevettem, hogy csak egy bugyi és egy hosszú, AC/DC-s póló van rajtam. Még a melltartóm is eltűnt!

Úgy tűnik, Luca mégsem bírta megállni, hogy egy kicsit közelebb kerüljön hozzám. Elmosolyodtam.

Kikászálódtam az ágyból, majd kiléptem a fényben fürdő nappaliba. Az asztalon még mindig ott álltak az üvegek és a piás poharak, az egyik széken pedig a ruháim helyezkedtek el. De mikor jobban megnéztem, rájöttem, hogy eltűnt a szexi fekete tangám.

- Luca! - kiabáltam, de nem jött válasz - Luca!

Egyre mérgesebb voltam, de Lucát sehol sem találtam. Nem tehettem más. Felkutattam a szekrényeit, majd magamra húztam egy csíkos boxert. Nem volt kényelmetlen, de én már hozzászoktam a tangákhoz és a franci bugyikhoz. Felkaptam a többi ruhámat is és hagytam egy üzenetet, miszerint elmentem és köszönöm mindent, de tartozik egy bugyival. Az AC/DC-s pólót magammal vittem. Hogy nálam is legyen valami, ami az övé.

Felpattantam a motoromra és hazafelé vettem az irányt. Éreztem, hogy Sam már aggódott értem, hisz tegnap nem mentem haza.

- Hol a francba voltál?! - kiabált a lány. Szemei dühös szikrákat szórtak, hullámos fürtjei meg-meg remegtek, miközben kiabált.

- Egy barátomnál - vontam vállat. Nem volt kedvem magyarázkodni.

- El sem hiszed, mennyire aggódtam!

- Tudok vigyázni magamra - fontam össze a karom. - Ne aggódj miattam!

- Természetes, hogy aggódom, ha a legjobb barátnőm nem jön haza - ordított, majd durcásan elvonult.

Jól hallottam? Legjobb barátnő. Még sosem volt legjobb barátnőm, mert általában a fiúkkal lógtam. De hány napja is ismerem Sam-et? Három napja?
Elővettem az arany marbit, amit tegnap vettem, majd lehuppantam a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. A táskám aljáról előkotortam egy régi öngyújtót, majd meggyújtottam a cigimet és elengedtem magam. A bemondó szerint hajnali hat volt, ami azt jelentette, hogy három óra múlva dolgoznom kell.